A Hold három arca
Égi kísérőnk, a Hold járását a kezdetektől fogva figyelemmel kíséri az emberiség. Folytonosan változó alakjával mérték az idő múlását, fázisai pedig segítették meghatározni az idő minőségét. A Holdat a hagyományos asztrológia az anyával azonosítja, a transzcendentális olvasatokban azonban maga a lélek, a spirituális esszencia, vagyis az a részünk, amely megmarad belőlünk az inkarnációk során.
A Holdnak három megjelenési formáját különböztették meg a matriarchális időkben: a Szüzet, az Anyát és a Halálbanyát (vagy bölcs öregasszonyt). A Szűz az Újhold fázisnak felel meg, s ide tartozik az összes szűz istennő a görög mitológiából, mint például Demeter lánya, Perszefoné; Apolló ikertestvére, Artemisz; és Pallasz Athéné. Római megfelelőik, Niké, Diána és Minerva ugyancsak a fiatalságot és az érinthetetlenséget testesítik meg. Nem is a biológiai szüzesség ténye a lényeges ezeknél az Istennőknél, hanem inkább a tiszta ártatlanság, és nem utolsósorban az öntörvényűség. Az Újhold fázis, amely a magvetés időszaka, új kezdeteket és megújulást egyaránt jelöl. A „fiatal” lelkek cselekvőereje, merészsége és kíváncsisága jellemzi.
Az anya archetípusa a Telihold fázishoz kapcsolódik. A Telihold a termékenység, a beteljesedés, az önkifejezés szimbóluma, gyökerei megtalálhatók a Nagy Anyaistennő kultuszokban. Az összes termékenység Istennő ehhez a fázishoz tartozik: Babilonban Anat; a görögnél Gaia, Rhea, Demeter és Szeléné; a rómaiaknál pedig Luna. Az egyiptomi panteonban Isis (Hórusz anyja) az Újhold bárkáján utazik, de rajta kívül több Anyaistennő is megtalálható, például Mut (Amon társa és nőnemű megtestesítője), Hathor (a tehénistennő, aki szarvai között a Napkorongot tartja), vagy Nut (a csillagos égbolt). A kelta Írországban Dana, Indiában Anapurna testesítette meg ezt a fázist, míg az északi népeknél Freyja az álmok és próféciák Istennője volt, vagyis tulajdonképpen átmenetet képzett a Hold három megjelenési formája között. Teliholdkor teljes pompájában ragyog a Hold, ami erőt, beteljesedést és bizonyosságot sugároz.
A Halálbanya, vagyis a bölcs öregasszony archetípusát a Fekete Hold jelképezte, amit mi magyarok Öregsarlónak is nevezünk, és általában az alvilág vagy a sors Istennőjeként találunk rá az egyes népek mitológiáiban. Idetartozik a sumér Ereskigál; a görög Hekaté, Medúza, az Erinnüszök, a Moirák és a Párkák; a viking Hel; és az indiai Káli is. Ennek a sötét aspektusnak a gyökerei szorosan kapcsolódnak a matriarchális időszak mindentudó bölcs füvesasszonyaihoz, akiktől rettegtek a keresztény időkben, ezért is sütötték rájuk a boszorkányság bélyegét. A Fekete Hold a bölcsességet és az elengedést egyaránt szimbolizálja, vagyis az „öreg” lelkek tulajdonságai jellemzik.
A Hold három arca leírja a feminin három korszakát, amely a természeti népeknél mereven elkülönült. A modernkorban már nem látszanak ilyen világosan a határvonalak, pedig érdemes lenne odafigyelnünk az átmenetekre, mert sokkal könnyebben fogadnánk el a megváltozó élethelyzeteket, különösen a „bölcs öregasszony” időszakát.
Griga Zsuzsanna
Karmaasztrológus